Sasolnak a macskák.
Ma egy belvárosi gangos ház belső udvarán a sokadik emeleten várakoztam valakire. Teljes csend, a város zaja kizárva, az ott lakók növényekkel dobják fel a szűk folyosót és a rozsdás korlátot. Egyszer csak azt éreztem, hogy valaki figyel. Nem láttam, csak éreztem. Gondoltam valamelyik ráérős nyugdíjas szomszéd ellenőrzi, hogy nem-e az évszázad rablója jár-e arrafelé, de sehol senkit nem láttam leskelődni. Aztán a közeli ablakon megakadt a szemem. Az ablakban a nagyjából leeresztett redőny alól kinézve négy macska bámult rám mély tekintettel. Mágikus pillanat volt.
